Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A fiú, aki plakáton keresi a szerelmet

2011.10.08

 

love.jpg

Az “alkalmazott”, vagyis a névtelenség és arctalanság homályába burkolózó S. reménybeli barátnője legyen csinos, de ne magamutogató; kedves, de ne mesterkélt; művelt, de ne idegesítő, emellett legyen 20 és 26 év és 160-175 cm között. Kerülje a cigarettát és a mértéktelen bulizást; ne éljen cölibátusban, ugyanakkor lehetőleg ne legyen egy ordas ribanc se – azonkívül küldjön magáról egészalakos fotót és telefonszámot is.

 

Kezdjük talán azzal, hogy S. módszere önmagában véve még nem elítélendő: bárhol, bármilyen felületen és fórumon megismerkedhetünk számunkra kedves emberekkel, éppen ezért az anonim, álláshirdetésnek álcázott plakát is abszolút legitim eszköz lehet a kezünkben. Előnye, hogy nem tolakodó és nem csupán az első impulzusra épít: a hölgyek eldönthetik, megcsókolják-e a rút békát felveszik-e a kapcsolatot az úrral, illetve átgondolhatják, milyen irány felé haladva folytatják a kommunikációt.

Mindemellett, lássuk be, két egyértelmű hátránya is van a virtuális csajozásnak: az egyik az, hogy hősünk elsősorban elvárásokat fogalmaz meg, s vajmi keveset tudunk meg személyéről – ellentétben a valódi álláshirdetésekkel, amelyeknek forrása percek alatt könnyen lenyomozható (persze még így is akadnak barmok, akik újra is újra Zepter termékbemutatókon találják magukat a rutinosak számára viccesen egyértelmű hirdetéseknek köszönhetően). A százhalombattai herceg szőke, kék szemű, de ettől még bármilyen külcsínnyel is rendelkezhet: ha ő igényli a fotót, az arajelölt vajon miért nem láthatja, ki áll a hirdetés mögött?

A másik furcsaság a specifikáció pontosságában rejlik: ritka, hogy a valóságban pont az működik, ami a papírforma szerint (?) ideális lenne – pláne az, amit mi annak hiszünk. Hányszor mondtuk azt, hogy a pasi keressen legalább annyit, mint mi, és hányszor hozott össze minket az utunk minimálbérből tengődő fickóval, anyuci kisfiával vagy egy munkanélkülivel? És úgy egyáltalán: mi a garancia arra, hogy a rejtélyes S. szíve hölgye nem épp egy 159 centis 19 éves lány vagy egy 176 centiméter magas 27 éves nőci? Egyáltalán, miből gondolja emberünk, hogy egy közel tíz évvel fiatalabb csajjal jobban kijönne, mint egy vele egykorú barátnővel? Arról már nem is beszélve, hogy nem igazán vonhatunk senkit sem felelősségre szülei anyagi helyzete miatt – márpedig S. nem óhajt jómódú barátnőt, és a jelek szerint magával a bőségszemlélettel is gondja van.

Charles Haddon Spurgeon, az angol baptista prédikátor szavai jutnak az eszembe: “Igen, sok bennem a hiba, ha benned kevés a szeretet…” Az utóbbi időben gyakran bevillan ez a gondolat: elvárásaink természetesen lehetnek, de vajon nem szebb, emberibb és bölcsebb dolog, ha ezek helyett inkább az értékekkel, az ajándékokkal és a lehetőségekkel foglalkozunk többet? Minden emberben akad ezekből bőven.

allashirdeteses_parkereses.jpg

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.